Mekkora korlátozásra van szükség a klímakatasztrófa elkerülésére, s ki állja a minimális esetben is 100 milliárd dolláros számlát? Alapvetően ezekben a kérdésekben kellene megegyezni a ma kezdődő koppenhágai klímacsúcson a résztvevő 192 ország képviselőjének. Elemzők szerint kicsi az esély a konkrét megállapodásra, legfeljebb a sarokpontokban egyezhetnek meg a küldöttségek.
A ma kezdődő 15. ENSZ klímacsúcson a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv folytatásáról, egy globális klímavédelmi egyezményről kellene megállapodni a részvevőknek. Elemzők szerint tényleges megállapodás aláírására már igen kicsi az esély, az alapelveket azonban lefektethetik december 18-ig.
Az elmúlt hetekben valamelyest javultak klimatikus viszonyok, hiszen míg korábban teljesen esélytelennek látszott a megegyezés, addig a csúcsra készülő országok vezetőinek kijelentései után világosodni látszik az égbolt.
Kína a 2005-ös szint 40-45 százalékával csökkentené a jövő évtized végéig a szén-dioxid intenzitást (egy főre eső GDP-re jutó szén-dioxid kibocsátás), ami ugyan a fejlődés jelenlegi ütemét figyelembe véve abszolút értékben növekedést jelentene, de mégiscsak a jó szándékot jelzi. A szintén gyorsan növekvő kibocsátást, de lassabb gazdasági növekedést produkáló India 25 százalékos szén-dioxid intenzitáscsökkentést ígér, és Oroszország, valamint Japán is hasonló csökkentésen gondolkozik.
A bíztató kijelentések ellenére azért még akadnak vitás kérdések, hiszen a fejlődő országok megítélése szerint az eddigi szennyezésért felelős fejlett országoknak kellene nagyobb részt vállalni. Álláspontjuk szerint a kibocsátás-csökkentés költségeit is inkább a fejlett országoknak kellene állni, ami nem csekély összeg, hiszen optimista becslések szerint is évi 100 milliárd dollárra lenne szükség egy 2020-ban induló globális program esetén, amit az EU is elfogadhatónak tart. A környezetvédők szerint ennek legkevesebb négyszeresére lenne szükség a hatékony föllépés érdekében.
A fejlett országok vezetői ugyan abban egyetértenek, hogy szükség van a károsanyag kibocsátás csökkentésére, abban azonban viták vannak, hogy ebből ki mennyit vállaljon, illetve hogy a költségeken miként, milyen arányban osztozzanak.
S bár vannak olyan vélekedések is, amely szerint az emberi tevékenységnek csak kis szerepe van a fölmelegedésben, a szakértők nagyobbik felel egyet ért abban, hogy mindenképpen 2 Celsius-fok alatt kell tartani bolygónk átlaghőmérsékletének emelkedését, mert afölött visszafordíthatatlanná válik a folyamat.
A tét tehát nagy, s legalább egy keretterv elfogadásáig el kellene jutni december 18-ig. Hogy erre van esély, azt jól mutatja, hogy Barack Obama, az USA elnöke az eredeti tervekkel szemben a konferencia végén látogat a dán fővárosba. Márpedig várhatóan ekkor írják alá az egyezményt, s Obama nem engedheti meg magának, hogy nyilvános kudarccal mondjon ellent saját környezetvédelmi ígéreteinek.
