Akár néhány éven belül elérkezhet az olajcsúcs, s úgy tűnik, egyelőre nincs megoldásunk a kieső energia pótlására – mondta el honlapunknak Hetesi Zsolt fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja.
Egyre több kutató és nemzetközi szervezet egyetért Hetesi Zsolt évek óta hangoztatott véleményével, hogy nincs már olyan nagyon messze az olajhozam csúcs, illetve hogy néhány éves plató után csökkenni kezd a kitermelés, ami óhatatlanul áremelkedéshez vezet majd.
Az olajmodellek többsége szerint 2015 után drasztikus termeléscsökkenés várható
Sokan, és sokféle peak oilt, azaz olajhozam csúcsot jósolnak. Ön szerint mikor érünk el arra a pontra, amikor már nem tudja a világ növelni az olajkitermelést?
Bár korábban sokan megalapozatlannak nevezték az általam képviselt álláspontot, amely szerint még ebben az évtizedben bekövetkezhet a peak oil, ma már nemzetközi konferenciákon és nemzetközi szervezetektől is hallani hasonló vélekedéseket. Legutóbb például tavaly decemberben, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) munkatársai „szólták el magukat”, hogy föl kell készülni a csökkenő olaj világára.
Hogy pontosan mikor lesznek komoly problémák, azt igen nehéz megmondani, – hiszen például a gazdasági válság (az energiaigény csökkenésével) is módosította a várakozásokat – azt azonban még a legoptimistább előrejelzések is elismerik, hogy legkésőbb 2030 tájékán elérkezik az olajkitermelés csökkenése.
Jelenlegi ismereteim szerint 2011-ig legjobb esetben is csak minimális termelésnövekedésre lehet számítani, utána azonban már egyetlen komolyabb mező munkába állítása sem várható. Vagyis ekkortól csak a régi mezők olajára lehet számítani, amelyek kiürülési rátája eléri az évi 7-9 százalékot. A gyakorlatban ez azt jelent, hogy néhány éves átmenti időszak után – amikor még különböző eszközökkel szinten tartható a kitermelés – évi 4-5 százalékkal csökken majd a kitermelt olaj mennyisége, miközben a világ energiaigénye folyamatosan növekszik.
Mire alapozza véleményét?
Adatokra. S ma már a Nemzetközi Energiaügynökség könnyűolajra vonatkozó jelentése is a fenti modellt tekinti érvényesnek. Ők ugyan azt állítják, hogy az olajpala, olajhomok és egyéb nem hagyományos olajforrások fedezik majd a kieső nyersolaj-termelést, de az adatok nem ezt mutatják, s a szervezetnél korábban dolgozó egyik munkatárs elismerte, hogy trükkökkel manipulálják az adatokat a pánik megelőzése érdekében.
A II. Magyar Klímacsúcs előtti napon hoztak nyilvánosságra egy igen alapos és jól megalapozott, több modellel dolgozó brit tanulmányt. Eszerint 2014 után még a legkedvezőbb esetben is drasztikusan csökkenni fog a kitermelés mennyisége, a pesszimista forgatókönyv szerint viszont – s én ezt látom reálisnak – a csökkenés már 2012-től várható: itt szakad el igazán egymástól a kereslet és a kínálat.
A jelenlegi olajmodellek többsége szerint 2015 után az olaj hozzáférés drasztikusan, évi 4-5 százalékkal csökken, ami azt jelenti, hogy 2020-ra az olajfelhasználás harmadát – napi 30 millió hordót – valamivel ki kell váltani, s egyelőre nem látok olyan technológiát, amely erre képes lenne.
A mostaninál nagyobb válság is elképzelhető
Mi lesz mindennek a következménye?
Ha visszagondolunk az 1979-es, második nagy olajválságra, amikor az arab országok rövid ideig tartó bojkottja miatt kialakult 9 százalékos olajhiány az USA-ban csaknem a benzinjegy bevezetését eredményezte, az jó alapot ad a várható következményekre. Ehhez képest annyi lesz a különbség, hogy nem egyik napról a másikra szakad el egymástól a kereslet és kínálat, hanem néhány év alatt.
De érdemes megnézni az olajár közelmúltbeli változását is. Az oil-price.net adatai szerint idén áprilisban nyolcvan dollár körül mozog a nyersolaj ára, ahova a tavaly márciusi mélypontot jelentő 30 dollárról kúszott föl. Ha azonban hosszabb időszakot tekintünk, akkor látható, hogy 2007 márciusától az ötvendolláros ár először lassan, majd egyre meredekebben emelkedett egészen a következő év nyaráig, amikor is elérte a válság előtti maximumot, valahol 150 dollár körül.
Ezek a folyamatok azért meglepőek, mert – ha a kereslet-kínálati viszonyokat nézzük –2008-ban a százalékban alig mérhető keresleti-kínálati különbség volt a piacon, mégis fél év alatt megháromszorozódott az olajár. Ebben persze benne volt 20-30 százalék erejéig a spekuláció is, az irány és mérték azonban így is ijesztő.
Milyen hatással lesz ez a gazdaságra? Mit érez ebből a hétköznapi ember?
Ha a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot, jelentős olajár emelkedés következik be, ami egyben újabb, a jelenleginél súlyosabb válságot jelent. Közgazdasági elemzések szerint az olaj áremelkedést szinte mindig gazdasági pangás, illetve válság követi.
Nem mondom, hogy azonnal súlyos ellátási problémák lesznek, azt viszont igen, hogy komoly áringadozások várhatóak. A konkrét problémák majd a nagyobb terheléskor várhatók, például a fűtési szezon kezdetén.
A jelentős olajár emelkedés az egész gazdaságra hat. De emeljünk csak ki egyetlen területet, a szállítást. Olyan mértékben emelkednek meg a fuvarozási költségek – hiszen a szállítás 95 százaléka olajalapú –, hogy már nem éri meg a világ túlsó feléről (de talán még néhány száz kilométerről sem) a nagyáruházba szállítani az árut. Így nem marad más, mint helyben termelni. De vajon képesek vagyunk-e megfelelő mennyiségben és minőségben helyben termelni a jelenlegi globalizált világban?
Soha nem kellett még ekkora problémát megoldani
Mi lehet a megoldás?
A fenti forgatókönyv megvalósulása esetén olyan helyzetbe kerülünk, amelyre korábban soha nem volt példa. Volt ugyan paradigmaváltás, amikor például az energiatermelésben a szenet fölváltotta az olaj. Erre azonban nem azért volt szükség, mert elfogyott a szén, hanem azért, mert a gazdasági fejlődés megkívánta, illetve a geológiai eredmények lehetővé tették. A másik jelentős különbség, hogy nem létezett még globális termelés, illetve ennek eredményeként az állandó növekedési kényszer.
Amikor megszűnik az olajbőség, nagyon gyorsan kellene alternatív energiaforrásokat üzembe állítani, amelyre nem sok esélyt látok. Nincs olyan kidolgozott és tömegesen alkalmazható technológia, amely pótolhatná a kieső olaj és gázmezők energiahozamát.
A cikk második részét itt olvashatja...
Miért nem az energiaválsággal foglalkoznak, ami szerintem így prioritást élvezne.
Nagyon köszönöm a választ!
Ugyanakkor elnézést a következő laikus kérdésért, de nem működhet a NIF D-D fúzióval is?
Mivel látom, hogy Ön látogatja ezt a hozzászólás rovatot, itt teszem fel kérdésemet: Mi a véleménye a NIF kínálta lehetőségről (https://lasers.llnl.gov/)? Lehet reális alternatíva?
Üdvözlettel:
Szécsi Jenő
Furcsa érzés húszévesen, az úgynevezett "nagybetűs Élet" kapujában ilyenekről olvasni, hogy nemsokára minden szólni fog valamiről, amivel most éppen, hogy senki sem foglalkozik. (jelen hozzászólás írásának pillanatában a választások eredménye az érdekes aktualitás...)
Igazán furcsa, hiszen számunkra ez az egész, az egyre növekvő energiafogyasztásra épülő, facebookos, mekis világ oly természetes. Természetes továbbá a folytonos növekedés, a válság utáni kötelező fellendülés, a jövő reménye, az elérendő nyugati ideál, a jólét, nagy autó, lakás, külföldi utazásokkal és jól fizető munkahellyel. Hiszen a szüleink is ezért dolgoztak.
Önön (meg még hébe-hóba hír- és blogoldalakon) kívül senki nem beszél ám olyanról, hogy mindez egyszerűen *nem (így) lesz*! Mert globális felmelegedés már van, olvadozó jégtáblákkal és a ketrec mögül szomorúan néző pandamacikkal együtt. De olyan sehol nincsen, hogy nemsokára akkora változás fog az életünkbe lépni, amihez képest egy sikertelen felvételi vagy a munkahelyről való kirúgás semmiség. Mert nekem ez az olvasottak alapján így tűnik.
Kérdem én, akkor mi érdekes, ha ez nem?!
Üdvözlettel
Gombos Gergely
Én úgy gondolom, ha nincs kenyér, de összefogás sem, akkor nagyon kevesen fognak "röhögni", ahogy fogalmazni tetszett. Ha Ön helyesírást, én okszerű értelmes gondolkodást kérek számon. És sosem kéne elfelejteni, hogy ez egy újságcikk, nem én írtam, hanem más, akit szintén nem hiszem, hogy becsületes dolog így sértegetni.
Az Ön által kínált megoldás nagyon szép, csak legalább annyira eredménytelen is. Attól tartok, ezt meg fogják hagyni Önnek, járjon csak rajta!
Ha majd kenyér helyett üres polcot talál a boltban, a műanyag cső befelé szipókázza az aert, ahelyett, hogy fölgázt fújna, ha már a Zsiguliját nem bírja tovább tolni, szóval akkor se jöjjön elő olyanokkal, hogy szeretet, meg szolidaritás, netán békesség, mert mindenki csak röhögni fog.
Az, meg, ugye fölötébb kellemetlen.
Attól már csak az kellemetlenebb, ha az ember nem tanulta meg időben a magyar helyesírás szabályait.
Még nem késő!
Nagyon határozottan kell fellépni, ki kell tolni a pályáról az összes ellendrukkert, különös tekintettel a folyamatosan károgó lobbikat, meg a többi élősködőt. Őket nem érdekli a más, csak a mai nap, de az nagyon. Be kell végre látni, hogy karnyújtásnyira vagyunk a teljes katasztrófától. Emberek milliói válhatnak éhező, fagyoskodó tömeggé, még elgondolni sem merem, mi következik ebből.
Én egy kis faluban lakom. Bármennyire is hihetelen, a legnagyobb munkaadó az önkormányzás, a termelő munkát végzőket egy kezemen meg tudom számolni. Nem biztos, hogy a falu a saját kenyerét képes megtermelni, holmi energia, fűtés, világítás már szóba se kerüljön.
Nem vagyok benne biztos, hogy a romlás megállítható. El kellen kerülni a katasztrófát, mert súlyos ára lesz az ébredésnek.
Mindennek van több hátulütője:
1. a szándék és a felismerés hiánya a mindenkori hatalom részéről.
2. az olajlobbi befolyása.
3. forrás a termelés beindításához.
4. további bevételkiesés a jövedéki és egyéb adók apadása miatt.
5. sajnos nem lenne ilyen egyszerű, mert erre közbeszerzést kéne kiírni, azaz maga az állam nem támogathat, vagy nem építhet hasonló gyártókapacitást. Saját termelőket meg a protekcionizmus miatt nem támogathat. Sajnos vannak az EU-tagságnak is hátrányai...
Én ezt úgy nevezem magamban, hogy haditermelés. A szituáció majdnem minden tekintetben hasonló a háborút leszámítva: a fél ország ennek gyártására koncentrál, a szükség viszi rá az országot, valamint más országok nem nézik jó szemmel :)
Pl. a Föld lakosságának drasztikus csökkentése, (természetesen nem atombombával) a meglévő természetes- és megújuló energia készletek ésszerű használata, stb.
És, hogy ki ne felejtsem! Ha a szállítási költség túlmegy minden határon, helyben kell megtermelni a fogyasztási cikkeket. Ez még a helyieknek is nagyon hasznos lenne.